Az anya is ember?

Valljuk be, hogy nem egyszerű az édesanyák dolga, azoké meg pláne nem, akik az első gyermeküket hozzák a világra. Egyik pillanatról a másikra az egész élet megváltozik körülöttük: hirtelen már nem ketten vannak otthon, hanem hárman. Állandó a fáradtság, rengeteg az ismeretlen helyzet. Bizonytalanságok és félelmek tömkelege rohamozza meg az újdonsült édesanyát ahelyett, hogy felhőtlenül kiélvezné a boldogság minden pillanatát.

Vajon hányan mernek beszélni erről?

Hányan merik bevallani, hogy az anyaság nehezebb, mint gondolták volna?

És hányan vannak olyanok, akik megértik ezeknek az anyáknak a kétségbeesését?

 

Tapasztalataim szerint óriási hiányosság a hazai szociális szférában az, hogy nincs olyan platform, ahol az édesanyák megoszthatják egymással az őszinte érzelmeiket, félelmeiket, nehézségeiket. Amennyiben ez a lehetőség adott lenne számukra, akkor talán kevésbé lennének rászorulva az éjszakai fórumozásokra, hogy lopva tájékozódhassanak ismeretlen anyák tapasztalatairól. Ami pedig valójában semmi másról sem szól, mint arról, hogy választ kapjanak az örökké gyötrő kérdésükre: „Elég jó anya vagyok?”

 

Ezennel szeretném megnyugtatni a bizonytalan szülőket: Nem létezik tökéletes anya! S még szerencse, ugyanis ha létezne hiba nélküli nevelés, akkor az talán még veszélyesebb lenne, mint az ellenkezője. Ha a gyermek állandóan óvva, féltve van mindentől, a gondolataiban olvasva kiszolgáljuk őt, állandóan rendelkezésére állunk, s gyakorlatilag problémamentessé tesszük az élete útját, akkor nagy valószínűséggel soha nem lesz belőle önálló, felelősségteljes felnőtt ember. Ez pedig talán az egyik legnagyobb hátrány a mai világban. 

 

Tehát ne törekedjünk a tökéletességre! Ne legyen bűntudatunk az egészséges szintű fáradtság, a türelmetlenség miatt, hiszen az édesanya is halandó ember!

 

Győzze le bizonytalanságát, és váljon „elég jó anyává” az alábbi tippek segítségével!

 

Beszéljen nyíltan az érzéseiről párjával és/vagy barátaival!

Kérdezni nem szégyen, segítséget kérni nem bűn!

A gyermekével együtt töltött idő legyen hasznos: beszélgessenek sokat, játszanak képességfejlesztő játékokat!

Minden este olvasson neki esti mesét! Ezzel a programmal ne az legyen a cél, hogy a gyermek minél hamarabb elaludjon, hanem a közelség, az intimitás maximális megélése! Beszélgessenek a mesekönyv képeiről, válaszoljon a gyermek kérdéseire!

A holt idők legyenek minden esetben kihasználva! Pl. utazás közben, orvosi váróban, dugóban ülve nyugodtan lehet különböző szójátékokat (pl. barcohba, szókígyó, stb.) játszani, mert ez nagy hasznára válik a gyermeknek!

Próbáljon meg gyermeke felé értő figyelemmel fordulni! Bővebben tájékozódhat: (Thomas Gordon: P.E.T. módszer) 

 

Tapasztalataim szerint ezeknek az apró, ám annál hasznosabb tanácsoknak köszönhetően a legtöbb édesanya megnyugszik, hiszen tudatosan tesz néhány lépést a gyermeke fejlődése, kiegyensúlyozottsága felé. A gyermek számára pedig nem létezik annál kielégítőbb és komfortosabb állapot, mint amikor egy nyugodt édesanyához bújhat oda este, meseolvasáskor.