2015.10.23 13:29

 

A 2015/16-os tanévben végleg kinőttük a Harcos utcai fejlesztőközpont falait, s bármennyire is szerettünk ott lenni, tovább kellett lépni. 

(A csoportos mozgásfejlesztéseket, ill. a nyári napközis táborokat továbbra is ott végzik Zsófiék, akik válktozatlanul sok szeretettel és rengeteg játékkal várnak minden gyermeket és családot! www.pregradicion.blogspot.hu/)

A költözős csapatunk kibővült Lipták Zita gyermekpszichológussal (liptakzita.hu/), akivel jó barátságunkra, ill. hatékony szakmai egyőttműküdésünkre támaszkodva fogtunk össze. 

Nyár végén, Réka segítségével megtaláltuk azt a félszuterén lakást, ami az akkori állapotában egyáltalán nem volt számunkra megfelelő, ennek ellenére mindannyiunkban nagyon jó érzések voltak a helyet illetően. Elkezdtünk hát tanakodni,hogy mit lehetne kihozni ebből az sok helyiséges irodaszerű raktárból úgy, hogy az mindenkinek jó legyen és megfeleljen minden szakmai és emberi feltételnek is. Óriási segítségünkre volt Tamás András építészmérnök (www.andrastamas.com), aki papírra vetette nekünk az álmainkat. Falakat radírozott ki és újakat rajzolt be, burkolatot álmodott meg, vizesedést fedett fel és oldott meg, hibákat javíttatott. Ő volt a mi műszaki szemünk, aki felügyelte a munkálatokat, aki minden ötletünket, igényünket, kínunkat, bajunkat képviselte a kivitelező cégnél. S mindent sikerrel.

 

Kész voltak tehát a tervek, úgyhogy elképesztő gyorsasággal neki is láthattak a kivitelezésnek a szakmunkások. 

Lebontották a falakat, kiszedték a felesleges  nyílászárókat, aztán új falakat húztak fel, majd új nyílászárókat tettek be. Aljzatot javítottak, megszűntettek egy vizesedést, mázoltak, festettek, parkettáztak, járólapoztak.

 

Aztán jöttünk mi. 

Porszívóztunk, port töröltünk, felmostunk, nyílászárókat mostunk, festékfoltokat vakartunk. Meg néha pizzáztunk és koccintottunk. ;)

Aztán berendezkedtünk és most így nézünk ki:

... és nagyon büszkék vagyunk rá! :)

 

Köszönöm a rengeteg segítséget Andrisnak a tervekért és az állandó érdekképviseletért, Kirunak a közbenjárásokért és a szerződésekért, Anyának a lakberendezési tanácsokért,  Apának és Tündikének a költöztetésért, a rengeteg pakolásért, a takarításért, az egész napos fúrásért és az állandó jelenlétért, valamint Balázsnak, aki segített a beszerzésekben, elviselte, hogy a lakásunk és az autó (a végén már a biciklitároló is) is tele van bútorokkal, szőnyegekkel és egy csomó játékkal. Köszönöm neki a költöztetést, a bútortapétázást és még az asztalösszeszerelést is... ;) Köszönöm neki azt is, hogy mindevégig támogatott és megnyugtatott, amikor kétségbeestem. :) 

 

Azt hiszem, hogy ezt tényleg csak együtt tudtuk így összehozni, köszönöm mindenkinek. :)